József Attila: Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te õrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielõtt magam feláldoznám.

1937. febr. - márc.

Attila Jozsef: Nobody Will Raise Me

Translation by Laszlo Forizs, Christmas break, 1991

Nobody will ever raise me
I have been sucked down into the mud.
A desparate orphan prays Thee
to adopt him as your son, oh God.

Oh, moulding form, hold me together
and in my needs help me not to cry
but endure the shame whenever
I'm forced to confess Thee or deny.

You know my heart I am a child
Don't return my denial but seldom
let my soul not to be so blind
and allow it to see Thy kingdom.

You could avoid the hours of needs
when I took upon myself Thy torture
in the moats of the vale of tears
please, guard over me in my future.

Enjoin on them all to behave
toward me with a bit more kindness
Examine carefully my case
before I should sacrifice myself.

József Attila (1905-1937)