József Attila: Ki-be ugrál...

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erõs karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmibõl vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...
Mint ûrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bûneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.

1936. nov. - dec.

Attila Jozsef: My Eyes Jump In and Out...

Translation by Zsuzsanna Ozsváth and Frederick Turner

My eyes jump in and out, I'm mad again.
When I'm like this, don't hurt me. Hold me tight.
When all I am goes crosseyed in my brain,

don't show your fist to me: my broken sight
would never recognize it anyway.
Don't jerk me, sweet, off the void edge of the night.

Think: I have nothing left to give away,
no one to have and hold. What I called "me"
is nothing too. I gnaw its crumbs today,

and when this poem is done it will not be. . .
As space is by a searchlight, I am pierced through
by naked sight: what sin is this they see

who answer not, no matter what I do,
they who by law should love, be claimed by me.
Do not believe this sin you can't construe,

till my grave-mould acquits and sets me free.

József Attila (1905-1937)