József Attila: ... Aki szeretni gyáva vagy

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,
akinek több a biztosító munka,
melyet a tetves ég taszít nyakunkba,
küldvén máris a külsõ fagyokat, -
fordított ringyó, ki a kötelesség
aranyát gyüjtöd élõ nap alatt:
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,
én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,
nincs vigaszom s nem erényem a bánat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
ásás közben a föld; káromkodok -
Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!
Rajtad a komolyság is kellemes,
nõ létedre erõs vagy s érdemes,
hogy lábod csámpás mivoltán nevess.
Én nem jártatom hiába a számat,
de kín sem ûzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem
nyoma orcámról, és csak sáppadok.
Dolgaim is úgy hallgatják személyem,
mint bolond tanárt az üres padok.
Nem éreznéd, mily veszély fenyeget
téged, életem s engem is, ki vágyom,
ha másra nem, hát hogy veled legyek
s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet - vár kinn a szabad.
Gyülekezõ halottaimat intsd szét,
szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el már örökös öledhez!

1936. okt. 23.

Attila Jozsef: Afraid to Love

Translation by Anton N. Nyerges

You prostitute who fears love
and prizes the security of work
the aphid heavens string on our neck
sending the external freeze so early ?
inverted whore, you accumulate
obligations under an open sky -
a child may whine for love
but I cannot help it. I must do away with you.

I am masterful, stubborn and male.
No happiness is mine, but worry's not my virtue.
I am hurt like a digger
when the earth caves in. I swear -
Whore! who makes me talk like this.
A professional air suits you well.
As a woman you are strong and worth
laughing at yourself for your unshapely legs.
My tongue can no longer wag in vain,
or agony make me pursue you.

The last trace of male modesty has drained
from my face and I am pale.
My affairs listen to me
like empty benches to a mad professor.
Do you feel what danger threatens
you, my life, and me,
who desires only to lie with you
on a deathbed if nowhere else?

Give me the doorknob of our shut?in world,
and your hand ? freedom stands outside.
Signal the assembling dead to scramble.
Speak up and coax me with kind words.
Do you recognize whom your eyes torment?
You must love me, dear!
Once a cell was born in the ocean,
and now let it arrive at your eternal hymen!

József Attila (1905-1937)